A málenkij robot áldozataira emlékeztek Tiszaadonyban

Hideg, téli nap volt 74 évvel ezelőtt Tiszaadonyban is, akkor indult 149 ember a 3 napos “málenkij robotra”. Volt köztük a háború poklából hazatért katona, volt, aki hadifogságból szökött meg, s volt, aki hitt az orosz szavaknak – csak 3 napra mennek.

Először gyalog Barabásba vitték őket. Ott várták az indulási parancsot másnap elindultak Szolyra a gyűjtőtáborba. Az egészségesebbek nagyon nehéz munka jutott.

A lebombázott vasútvonalakat kellett a kemény téli hónapokban rendbe hozniuk, megfelelő ruházat, szerszámok nélkül. Veszélyes munka volt a fakitermelés is. A dőlő fa nem kímélte a mozogni is alig tudó embereket. A szénbányákba hurcoltak sem voltak jobb helyzetben. Éjszakára bezsúfolták őket egy nagy épületbe, ahol hideg volt, ívó víz is alig. Reggelre nagyon sokan meghaltak. Legyengült testük nem bírta az embertelen körülményeket. Nagyon sok embernek, a hadi fogoly táborokban ért véget az élete. Péter Lászlóné megemlékezésében beszélt a hazatértekről is. Sándor bácsiról, akit halottnak hittek, és a tömegsírba dobták, csak az őrök emberségének volt köszönhető, hogy társai megmenthették .

Menyhért bácsiról, aki 20 évesen harckocsizó lett a háborúban. A háború vége felé Bergen táborba rendelték őket, mert a német katonákat már visszarendelték a koncentrációs tábor őrzésétől. Ő angol fogságba esett 3 hétig , csak a halottakat kellett temetniük. Beszélt Nagybátyjáról, akit szintén Szolyvára vittek. Felesége hónapokkal később tudta meglátogatni, az ajándékul sütött búzakenyeret gyalog vitték el a többi, hasonló sorsú asszonnyal. A kenyérért cserébe az őr “adott nekik” egy szabad órát.

A megemlékezésen Bokross Ödönné mondta el Tiszaadony akkor elhurcolt, református lelkészének versét, amelyet a borzalmakról írt, Ducsi Sándor pedig egy hadi fogoly versét olvasta fel.

Bokross Ödön lelkipásztor az emberi hitről, a túlélés utáni vágyakozásról beszélt, majd megkoszorúzták az emlékművet. Az Önkormányzat nevében Lakatos József polgármester és Ducsi Sándor alpolgármester, a Református Gyülekezet nevében Szaniszló Béláné és Balogh Sándor, az Együtt Tiszaadonyért-Civil Alapítvány nevében Nagy Istvánné és Dienes Lajosné helyezték el az emlékezés koszorúit.

Péter Juli

FOGOLYÉNEK

“Isten veled szülőföldem,

Ahol én születtem,

Szüleimtől, testvéreimtől

Nagyon távol estem.

Nem zúgnak itt a harangok,

Templomba sem járnak,

Szegény fogoly azt sem tudja,

Mikor van vasárnap.

Megássák a fogoly sírját

A szolyvai völgybe,

Környes-körül ráhajlik

A fenyveserdő zöldje.

Csak egy anya, édesanya

Sírdogál magában,

Mert meghalt a kedves fia

A fogolytáborban.

Jó pajtásaim, titeket is

Áldjon meg az Isten,

Keressétek fel a sírom

A szolyvai völgyben.

írjátok meg az anyámnak,

Ha tudtok felőlem,

Hogy a fiát már ne várja.

Éhség eltemette.

Fogoly ima, fogoly ének

A búcsúztatója,

Vérrel hímzett hótakaró

Lesz a takarója.”

1947, szerzője ismeretlen

forrás:https://szon.hu/helyi-kozelet/a-malenkij-robot-aldozataira-emlekeztek-tiszaadonyban-2283727/